Pannónia Magánorvosi centrum

A BÉLFLÓRA AZ EMBER SZIMBIOTIKUS TÁRSA AZ EGÉSZSÉG MEGŐRZÉSÉBEN. JELLEMZŐ ELTÉRÉSEK MUTATHATÓK KI A BÉLFLÓRA ÖSSZETÉTELÉBEN SZÁMOS KRÓNIKUS NEM FERTŐZŐ BETEGSÉGBEN ÉS AZ ANYAGCSEREZAVAROKBAN. AZ UTÓBBI ÉVEK KLINIKAI VIZSGÁLATAIT ÁTTEKINTVE FELMÉRTÜK, HOGY A BÉLFLÓRAVÁLTOZÁSNAK MILYEN KLINIKAI RELEVANCIÁI VANNAK ÉS EZ MILYEN TERÁPIÁS KÖVETKEZMÉNYEKET VONHAT MAGA UTÁN. SPECIÁLIS ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK (A PREBIOTIKUMOK ÉS A PROBIOTIKUMOK) MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI VÁLTOZÁSOKAT EREDMÉNYEZNEK A BÉLFLÓRA ÖSSZETÉTELÉBEN, MEGVÁLTOZTATJÁK A BÉLBARRIERFUNKCIÓJÁT, AZ IMMUNRENDSZER MŰKÖDÉSÉT, HATÁSSAL VANNAK A KRÓNIKUS GYULLADÁSOS FOLYAMATOKRA. ÚJ POTENCIÁLIS LEHETŐSÉGET JELENTHETNEK SZÁMOS BETEGSÉG MEGELŐZÉSÉBEN ÉS KEZELÉSÉBEN.

Abaktériumok szerepe jól ismert a
fertőző betegségek létrejötté –
ben. Az antibiotikumok (AB) al –
kal mazása óta megváltozott a különféle
betegségek incidenciája. Amíg a fer –
tőző betegségek száma csökkent, az
AB-túlhasználat új AB-rezisztens baktériumtörzseket
eredményezett. Emel lett
egyre gyakoribbá váltak a különbö ző
krónikus szervi, anyagcsere, allergi ás
és autoimmun betegségek (1). Több a
daganat, világjárvánnyá vált az
obesitas, az inzulinrezisztencia (IR) és a
hozzájuk társuló kórképek, a cukorbetegség
(DM), a hipertónia (HT), a
hyperlipidaemia, a kardio- és cerebro –
vasz kuláris kórképek és a zsírmáj. Az

elhízás egyre gyakoribb a fiatalok kö –
zött is. Az ennek következtében korán
kialakuló 2-es típusú DM egyik fontos
oka a kora felnőttkori morbiditás és
mortalitás növekvő prevalenciájának,
ezért fontos minden olyan lehetőség
megismerése, amely segíthet a primer
és másodlagos prevencióban. A túlsúly
kialakulásában a mozgás sze gény életmód,
a hibás táplálkozás, a hormonzavarok
és a genetika mellett egy új környezeti
tényező, a bélflóra etiológiai
szerepe került a kutatások elő terébe.
Érdekes megfigyelés, hogy a bél
mikrobióta számos nem fertőző betegségben
is különbözik az egészséges
populáció bélflórájától (2). Mennyiségi

és minő sé gi különbségek mutatkoznak
a bél fló ra összetételében sovány és
kövér (3), valamint a diabéteszes és
nem diabéteszes egyének között (4). A
bélbaktériumok összetétele jelentősen
hozzá já rul a testsúly, a zsíreloszlás, az
in zulin érzékenység, a glükóz- és lipid –
anyag csere módosulásához, a metabolikus
szindróma (MET) és a nem al –
ko holos zsírmáj kialakulásához (5). A
bélflóra egy olyan komplex ökoszisztéma,
amely részt vesz szervezetünk számos
élettani funkciójának szabályozásában
(6). A bélben a baktériumok két
csoportja dominál: a Bacteroidetes és
a Firmicutes. Helyes arányuk fontos az
energia homeosztázisban. Amíg egész –

ségeseken a Bifidobaktériumok (B) és a
Laktobacillusok (L) vannak túlsúlyban,
anyagcserezavarokban a Firmicutesek
és a Bacterioidetesek dominálnak (3).
Az Amish-tanulmány szerint 22 baktériumfaj
hozható közvetlen kapcsolatba a
MET kialakulásával (7). A túlsúly egy
alacsony szintű krónikus gyulladásos
állapot. A gyulladás potenciális forrása
a zsírszövet és a kóros bélflóra, ame –
lyek nek szerepük van a gyulladásos
bio markerek felszaporodásában. Elhí –
zás ban a döntő gyulladásos citokin a
TNF-alfa, amelynek szintje korrelál az
elhízás mértékével és a kapcsolódó IRval.
Az IL6 és TNF fokozott termelése
növeli számos társbetegség kockázatát
(8). A krónikus mikroinflammáció kö –
vet kezménye különböző anyagcserezavarok
kialakulása (obesitas, DM, IR,
dyslipidaemia, MET, HT, érelmeszesedés,
nem alkoholos zsírmáj). Az elhízás
fokozza a kardio- és cerebro vasz ku lá –
ris kockázatot. Bizonyítékok támasztják
alá, hogy a bélflóra aktívan részt vesz a
súlygyarapodásban (9, 10).

A BÉLFLÓRA ÉS A TESTSÚLY ÖSSZEFÜGGÉSEI

Megfigyelték, hogy a túlsúlyos emberek
székletében kevesebb a Bacteroi –
de tes és több a Firmicutes. Fogyás
esetén ez az arány visszaalakul, ami
arra utal, hogy az elhízás folyamatában
mikrobiológiai okok is szerepelnek,
és a bélflóra rendezésének potenciális
terápiás hatása lehet (3). A bélflóra
befolyásolja a gazdaszervezet
anyagcseréjét, a tápanyagok feldolgozását.
Egyes bélbaktériumok (Firmi –
cutes) növelik az étrendi zsír felszívódását,
lehetővé te szik, hogy a gazdaszervezet
több kalóriát vonjon ki az
azonos energiatartalmú ételből (11).
Az emészthetetlen élelmi rostokból történő
fokozott energiakinyerés patológiás
vércukorszint-emelkedéshez ve –
zet het, ami a májban fokozott triglicerid
(TG)-termelést indukál. Ennek kö –
vetkeztében növekszik a testsúly és az
IR (12). A májban a fokozott TG-szintézis
és glikogenezis módosíthatja a
Cyp8b1 rendszert, ami mo du lálja az
epesav metabolizációt, be le értve a
taurokolátot és a tauro mu richo látot,
amelyek a lipidfelszívódás szabályozói
(13). A súlygyarapodás részben a
mikrobióta által az emészthetetlen
szénhidrátokból történő fokozott ener-

giakinyerésnek
és fokozott zsírfelhalmozásnak
tulajdonítható. A közvetlen
anyagcserehatás mellett az is része a
kedvezőtlen folyamatnak, hogy a
Gram-negatív baktériumok sejtfalából
származó lipopoliszacha ri dok (LPS) a
bélnyálkahártyában található antigén
prezentáló dendritikus sejtek felszínén
lévő Toll-like-4 receptorokhoz (TLR4)
kötődve beindítanak egy gyulladásos
folyamatot, amelynek során inflam –
ma tó rikus citokinek szabadulnak fel.
Károsodik a bélbarrier, fokozódik a
permeabilitás, növekszik az endotoxin
abszorpció (1. ábra). Az LPS endo to xé –
mia aktiválja a makrofá go kat a különböző
szövetekben, és mikroimflammá –
ciót okozva részt vesz az elhízáshoz társuló
anyagcsere-fo lya matok kialakításában.
Klinikai vizsgálatok igazolták,
hogy a bakteriális LPS az IR, az elhízás,
és a cukorbetegség kiváltó tényezője
(14). A bélflórát a fertőzések és az ABhasználat
mellett környezeti antigének,
étrendi tényezők is befolyásolják (15).
A mikrobiális meta bo litoknak, mint
például az SCFA-nak komoly jelentősége
van a mukóza in teg ritásának
védelmében és az im mun sejtek működésének
szabályozásában (16). Ezzel
szemben a magas zsítartalmú étrend a
TLR4 (az LPS felismerésében van szere-

pe) aktiválásán keresztül krónikus
szisztémás low-grade gyulladást indukál,
fokozódik a bélpermeabilitás és
nő az LPS plazmakoncentráció (17). A
CD14 mutáns egerek ellenállnak a
magas zsírtartalmú étrenddel vagy az
LPS infúzióval előidézett anyagcsereváltozásoknak.
Ez azt bizonyítja, hogy
a LPS/CD14 rendszer kóros működése,
az LPS emel kedett szérumszintje
összefüggésbe hozható a testsúlygyarapodás,
az IR, és az elhízással kapcsolatos
egyéb betegségek kialakulásával
(18). A plaz ma LPS-koncentráció
csökkentése hatásos lehet az anyagcsere-
betegségek szabályozásában.
Erre utal, hogy egér modellen AB
(Norfloxacin és Ampicillin) adásával a
szérum LPS-szint és az IR csökkenését
érték el (19). A bélflóra prebiotikus
mo dulációja is csökkenti a bélper mea –
bi li tást. Prebio ti kum mal kezelt egereknél
csökkent plazma LPS és az citokin
szinteket mértek. A prebiotikum növelte
az endogén glükagonszerű peptid
(GLP-2) termelését, ezáltal csökkent a
permeabilitás és a szisztémás gyulladásos
állapot (20). A bélflóra az en do –
kannabinoid rendszer, a leptin rezisz –
tencia, a glü kagon szerű peptid-1 és -2
modulálásával részt vesz a glükóz- és
zsíranyagcsere szabályozásában, va –

lamint az alacsony szintű gyulladással
összefüggő anyagcsere-rendellenességek
mo du lálásában (21). A glü ka –
gon szerű peptid-1 (GLP1) serkenti az
inzulinszekréciót, gátolja a glükagon
termelését, lassítja a gyomor ürülését,
jóllakottság érzést és fogyást okoz,
csökkentve a kardio- és cerebro vasz –
ku láris szövődményeket (22). Az
egész séges bélflórának szerepe van
egy fontos lipid-anyagcserét szabályozó
fehérje, az angiopoietinszerű fe hér –
je 4 (Angptl4), más néven Fastinginduced
adipocyte factor (Fiaf) termelődésének
modulálásában, amely szabályozza
zsír sav-oxidációt az izom- és
zsírszövetben egyaránt. A normál bélflóra
a Fiaf gátlása révén befolyásolja
a trigliceridek zsírsejtekbe jutását és az
elhízásra való hajlamot (23). Ezek az
eredmények is megerősítik, hogy a
bélflóra hozzájárul az anyagcserebetegségek
kialakulásához.
A BÉLFLÓRA MANIPULÁLÁ-
SA KEDVEZŐ TERÁPIÁS
EREDMÉNYEKKEL JÁRHAT
A metabolikus tényezőknek a pre- és
posztnatális fejlődés időszakában számottevő
szerepük van. Az anya terhesség
alatti étkezési szokásai, a szülés
módja és a szoptatás befolyásolja az
utódok későbbi egészségi állapotát. A
magzat a szülőcsatornában találkozik
először baktériumokkal. A bél korai
kolonizációjának minősége hatással
van mind a veleszületett, mind a szerzett
immunitás alakulására, és az
ennek következményeként kialakuló
betegségekre. Egy munkacsoport azt
figyelte meg, hogy az alacsonyabb Bi –
fi dobaktérium és magasabb Staphylo –
coccus aureus számmal bíró csecsemők
7 éves korukra kövérebbek lettek,
mint akiknél a Bifidobaktériumok túlsúlya
dominált (24). Magas zsírtartalmú
étrenden tartott vemhes patkányokat
L. plantarum DSM 15 313-mal,
illetve E. colival etetve a Laktobacillus
csoportban szignifikánsan alacsonyabb
volt a súlygyarapodás, mint az
E. colival táplált csoportban. Ez a
különbség megfigyelhető volt születéskor
a kölyköknél is. Azt láthatjuk, hogy
a L. plantarum csökkenti a testsúlygyarapodást,
míg az E. coli fokozza a testzsír
lerakódását (25). Humán kísérletben
a terhesség alatt adott L. rham no –
sus GG (ATCC 53 103) és a B. lactis

BB12 csökkentette az újszülöttek és az
anyák későbbi elhízásának kockázatát
(26). A terhességük alatt L. rhamnosus
GG-t és B. lactis-t szedő nők körében
kevesebb volt a terhességi DM (pro –
bio tikum csoport 13%, diétás csoport
36%, placebocsoport 34%,
p=0,003), valamint csökkent a túl
nagy újszülöttek aránya, megelőzve a
későbbi gyermekkori elhízást, és a 2-
es típusú DM kialakulását (27). A terhesség
alatt alkalmazott L. rhamnosus
GG a csecsemők további követése
során kivédte a túlzott súlygyarapodást
az első 10 életévben (28). Túlsúlyos
serdülők súlycsökkentő programjában
azt tapasztalták, hogy a kezdeti
mikrobiális összetétel mozgástól és
diétától függetlenül befolyásolja a
fogyókúra sikerét (29). 17 humán, 51
állatokon és 14 kísérleti modellen végzett
randomizált klinikai vizsgálat
metaanalízise alapján megállapítható,
hogy a bélflóra összetételének szerepe
van az elhízás és az azzal kapcsolatos
egészségügyi problémák csökkentésében.
Azonban ki kell emelni, hogy a
probiotikus hatások törzsspecifikusak.
Amíg a L. acidophilus, a L. fermentum
és a L. ingluviei jelentős testsúlynövekedéshez,
addig a L. plantarum és a L.
gasseri testsúlycsökkenéshez vezetett
elhízott emberekben és állatokban
egyaránt (30, 31).
BÉLBAKTÉRIUMOK
ÉS A DIABÉTESZ
1-es típusú diabéteszes gyermekek
esetében fokozott bélpermeabilitás volt
igazolható LPS endotoxémiával, ami
felelőssé tehető pankreász béta-sejtjeinek
pusztulásáért (32). A TLR jelen van
a veleszületett és az adaptív immunrendszer
sejtjei mellett az inzulinérzé –
keny szövetekben, mint az izom, a máj,
és a zsírszövet, ami szintén arra utal,
hogy kapcsolat van az immunrendszer
mikrobák általi aktiválása és a kóros
anyagcsere-folyamatok között (33). Az
a tény, hogy TLR útvonalak vesznek
részt a szigetsejteket érintő gyulladás
kialakulásában is, felveti annak lehetőségét,
hogy a probiotikumoknak szerepe
lehet a folyamat megelőzésében
(34). A probiotikus baktériumok az im –
munrendszer modulálásával védő ha –
tást fejthetnek ki az 1-es típusú DM ki –
alakulásával szemben (35). Az 1-es
típusú DM kialakulása egereken ki véd –

hető a L. johnsonii N6.2 által me diált
Th17 differenciálódás révén (36). A
mikroflóra helyreállítása lehetőséget
nyújt 1-es típusú diabéteszes gyermekeknél
a hosszú távú szövődmények
kivédésében. A probiotikus kezelés
elő segíti a tartós remisszió fenntartását
(37). Állatkísérletben a korai orális
VSL#3 készítmény megakadályozta a
DM kialakulását. Immunmoduláció ré –
vén csökken az inzulitisz és a bétasejtpusztulás.
A VSL#3 lehetőségként me –
rül fel az 1-es típusú DM primer prevenciójában
(38). A Danisco-tanulmány
alapján a B. lactis B420 csökkenti
a magas zsírtartalmú étrend káros
hatásait és enyhíti az anyagcserebetegségeket
azáltal, hogy csökkenti
az LPS transzlokációt, javítja az általános
gyulladásos és metabolikus állapotot
(39). A bél mikroflóra össze té te –
lé lének korrekciója hasznos eszköz
lehet a MET megelőzésében és kezelésében
(40). A probiotikum inzulin-független
mechanizmus révén diabéteszben
nö veli a gliklazid biohasz no su lá sát
és csök kenti a vércukorszintet, ami arra
utal, hogy a probiotikumok alkalmazása
előnyös lehet a DM adjuváns kezelésében
(41). A Bifidobaktérium szint
helyreállítása pozitívan korrelál a jobb
glükóztoleranciával, a plazmában az
endotoxémia, a zsírszövetben pedig a
gyulladásos citokinek csökkenésével
(42).
PROBIOTIKUMOK
A DIABÉTESZ ADJUVÁNS
KEZELÉSÉBEN
A probiotikum vércukorszintet mérséklő
hatása inzulin-független mechanizmusú.
A probiotikumok által a prebiotiku –
mok ból fermentált propionsav befolyásolja
a vércukorszintet, a hasnyálmirigy
inzulin-kibocsátását, a bél nyálkahártyájában
szabályozza a glükóz
felszívódását. A májsejtekből történő
citrát-felhasználás révén fokozza a
glikolízist. A metilmalonil-CoA és a
szukcinil-CoA metabolikus konverziója
révén gátolja a glükoneogenezist.
Csök kenti a piruvát-karboxiláz aktivitást,
amelynek hatására csökken az
étkezés utáni inzulinémia. Csökkenti
az IR-t, a májban a koleszterin és TG
szintézist, valamint a szérum szabad
zsírsav-koncentrációját, ezáltal az elhízás
kockázatát.

KARDIOVASZKULÁRIS PREVENCIÓ

Az IR és a gyulladás központi szerepet
játszanak a 2-es típusú DM patoge ne –
zi sében, amely jelentősen növeli a kar –
diovaszkuláris morbiditás és mortalitás
kockázatát. A bélflóra obesitasra és
ateroszklerózisra kifejtett hatása a
gyulladás és a lipidanyagcsere modulációján
keresztül érvényesül (43). Az
emelkedett vérzsírok fokozzák a kardio –
vaszkuláris betegségek rizikóját. A
probiotikumok a koleszterin-anyag –
cse re különböző lépéseit blokkolva
képesek a szérum koleszterinszintet
csökkenteni. Önmaguk is képesek a
koleszterol molekula asszimilációjára,
részt vesznek az epesavak enzimatikus
dekonjugációjában, a hidroxil-metilglutaril
CoA-reduktáz enzim szintjén
gátolják a koleszterinszintézist (44). A
Laktobacillusok az epe enterohe pa ti –
kus körforgásának blokkolásával
csök kentik az összkoleszterinszintet,
javítják a HDL/LDL arányt, ezáltal mér-

séklik a kardiovaszkuláris rizikót (45).
A tejsavbaktériumok gátolják a
koleszterinszintézisben szereplő enzimeket,
csökkentik a koleszterin-termelést,
segítik a koleszterin széklettel való
kiürülését, gátolják a koleszterin viszszaszívódását
a szervezetbe és befolyásolják
az epesók újrahasznosulását.
A CAUSIDO(R) kultúra adását követően
az LDL-koleszterin 8,4%-kal csökkent
(p<0,05), a fibrinogénszint emelkedett
(p<0,05), a szisztolés vérnyomás
szignifikánsan csökkent (46). A L.
plantarum 299v szignifikánsan csökkenti
a szisztolés vérnyomást, az LDL-,
a leptin-, és fibrinogénszintet (p<0,001),
csökkenti az F(2)-izo prosz tán (37%) és
az interleukin 6 szintet (42%). Csök –
kent a monocyták endo theliális adhéziója,
így protektív hatásúak az
ateroszklerózis megelőzésében (47). A
L. plantarum 299v védő hatását vizsgálták
AB asszociált bél disz biózis esetén
a keringő citokinszin tek re és a
szíviszkémia/reperfúziós ká rosodásá –
nak mértékére. Dahl S patkányokban

38%-kal csökkent a keringő leptin –
szint, 27%-os csökkenést mértek a szív
iszkémiás károsodásában és 35%-kal
javult az posztiszkémiás károsodás. A
probiotikus kiegészítő csökkenti a
miokardiális infarktus méretét (48). A
L. plantarum két fontos atero gén paraméterre
is hat, szignifikánsan csökkenti
az LDL-koleszterin és a fibrinogén
szintjét (49).

KÖVETKEZTETÉSEK

A biológiai rendszerekbe történő bea –
vatkozás mindig kétélű fegyver. Helyes
AB-választással urrá tudtunk lenni a
járványokon, a probiotikumok területén
is további tapasztalatgyűjtésre van
szükség. A bennünk élő mikroflóra
jobb megismerésével és támogatásával
a jövőben új természetes, mellékhatásoktól
mentes terápiás lehetőségek
kínálkozhatnak számos betegség megelőző
és adjuváns kezelésében. Itt is
fontos a helyes törzs- és dózisválasztás,
valamint a kellő időtartamú kezelés.