A baktérium szó hallatán lázas betegség, rossz közérzet, gyengeség jut az eszükbe. Ritkán gondolunk arra, hogy a jótékony baktériumok nélkülözhetetlenek életünk során. Mecsnyikov Nobel díjas tudós hívta fel a figyelmet elsőként 1908-ban kiadott munkájában a tejsavtermelő baktériumok az egészség-megőrzésében betöltött szerepére. Egészségünk védelmét szolgálja a normál bőr, száj, légúti, bél és húgy-ivarszervi flóra. A bőr, vagy a szájüreg „túlfertőtlenítése” során fogékonyabbak leszünk a bőr és szájüregi bakteriális és gombás fertőzésekre. A normál hüvelyflóra hiánya hajlamosít a húgy-ivarszervi fertőzésekre, terhesség alatt megnöveli a koraszülés, a magzati halálozás, valamint a szülési és gyermekágyi szövődmények kockázatát.
Testünkben a legjelentősebb baktériumtömeg a gyomor-bélrendszerben található, mely a legfontosabb immunszervünk. Immunsejtjeink 70%-a a bél nyálkahártyájában helyezkedik el. A bélben élő baktériumtömeg kb. 1,5 kg, mely egész életen át érintkezik a nyálkahártya közel 400m2-es felszínével. A bélbaktériumok sejtszáma tízszerese, genetikai állománya százszorosa az emberi sejt és génállománynak. A bélflóra összetétele folyamatosan befolyásolja szervezetünk egészségi állapotát.
A magzati életben a bél steril. A magzat születéskor a hüvelyben találkozik először mikróbákkal. Az ép hüvelyflóra tejsavtermelő baktériumai megtelepszenek a bélben és elindítják az immunrendszer természetes érését. Ép hüvelyflóra hiányában, vagy császárszülés esetén a természetes bélflóra beépülése helyett részben kórokozó baktériumok telepszenek meg a bélben, mely számos – sokszor életfogytig tartó – kihatással lesz egészségi állapotunkra. Ilyenkor gyakoribbak a fertőzések, az allergiás kórképek. Érdekes megfigyelés, hogy kapcsolat van az antibiotikum használat és a különféle betegségek előfordulása között. A XX. század második felétől felfedezésre került antibiotikumok megváltoztatták a betegségek korábbi struktúráját. Kevesebb a fertőző betegség, ezzel párhuzamosan megnőtt az ún. jóléti betegségek, mint az elhízás, a cukorbetegség, a szívérrendszeri betegségek, az allergiás és autoimmun betegségek és a rák előfordulása.
A bélflóra, – amely az antibiotikum használatra szintén érzékenyen reagál, – egy olyan komplex ökoszisztéma, amely részt vesz szervezetünk számos élettani funkciójának szabályozásában. Egy új szemlélet szerint a bélflóra megváltozásából eredő krónikus szubklinikus gyulladás fokozza a rizikót a különböző betegségek, műtéti szövődmények kialakulására. A táplálék kórokozók általi erjesztése növeli a bélben a gázképződést, puffadást, hasi fájdalmat okoz. Az erjedés során keletkező toxikus anyagcsere-termékek a bél irritációja révén fokozzák annak áteresztőképességét és a vérben endotoxin felszaporodást eredményeznek, beindul egy gyulladásos folyamat, mely akut és krónikus betegségekhez vezet.
Az életkor előre haladtával a jótékony baktériumok száma csökken, ezzel párhuzamosan különböző szerveink kapacitása is romlik. Az öregedés folyamatának megfékezésére tett próbálkozások a biológiai és szellemi hanyatlás lassítására, a toxikus károsodások kivédésére, a krónikus betegségek megelőzésére, a tápláltsági állapot és a szervezet homeosztázisának fenntartására irányulnak. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a megváltozott bélflóra fokozza a hajlamot a szív- és érrendszeri megbetegedések és a daganatok kialakulására. WHO adatok szerint az emésztő-szervi megbetegedések halálozási aránya az Európai országok közül hazánkban a legmagasabb. Ezzel összhangban áll az a megfigyelés, miszerint a hazai lakosság bélflórájának probiotikus aránya (= jótékony bélflóra) 12%, az elvárt 50% helyett!
Jellemző eltérések mutathatók ki a bélbaktériumok összetételében számos nem fertőző betegségben és anyagcserezavarban. A bélben a baktériumok két csoportja dominál: a Bacteroidetes és a Firmicutes. Helyes arányuk fontos az energia homeosztázisban. Az utóbbi évek klinikai kutatásai szerint a bélflóra összetételében mennyiségi és minőségi különbségek észlelhetők allergiás és nem allergiás, sovány és kövér, cukorbeteg és nem cukorbeteg egyének között. A jótékony flóra kedvezően befolyásolja a gazdaszervezet anyagcseréjét, a tápanyagok hasznosítását. Az emészthetetlen rostok feldolgozásához enzimeket termelnek, befolyásolják a tápanyagból történő energiakinyerést. Képesek vitaminok (B1, B6, B12, Kvitamin, nikotinsav, fólsav) szintézisére. A tejsavtermelés révén létrejövő pH-eltolódás elősegíti a vastagbélben az ásványi anyagok passzív diffúzióval történő felszívódását: a Ca, Mg, Fe és Zn biohasznosulását. Az ily módon létrejövő kalcium felszívódás D vitamintól független, hatására növekszik a csont sűrűség és a csonttömeg ásványi anyag tartalma.
A mikroflóra összetétele jelentősen hozzájárul a testsúly, a zsír eloszlás, az inzulinérzékenység, a cukor és zsír-anyagcsere módosulásához, a metabolikus szindróma és a zsírmáj kialakulásához. A terhesség alatti túlsúly növeli a koraszülés kockázatát, gyakoribbak a fejlődési rendellenességek. A túlsúlyos terhesek csecsemői között észlelhető magasabb születési súly növeli a felnőttkori elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szív-érrendszeri szövődmények, a rák és az asztma későbbi kockázatát. A terhességük alatt probiotikumot szedő nők körében kevesebb a terhességi cukorbetegség, csökken a túl nagy újszülöttek aránya, megelőzve a gyermekkori elhízás, és a későbbi cukorbetegség kialakulását. Túlsúlyosserdülők súlycsökkentő programjában azt tapasztalták, hogy a bélflóra kezdeti mikrobiális összetétele mozgástól és diétától függetlenül befolyásolja a fogyókúra sikerét. Az Amishtanulmány szerint 22 baktériumfaj közvetlen kapcsolatba hozható a metabolikus szindróma kialakulásával. Amíg egyes baktériumok jelentős testsúlynövekedést eredményeznek, más törzsek testsúlycsökkenéshez vezetnek elhízott emberekben és állatokban egyaránt.
Élelmiszereink minősége hatással van a bélflóra összetételére, ezáltal a veleszületett és az adaptív immunitásra. A „nem táplált” bél áteresztővé válik, a vérben endotoxin szaporodik fel, gyulladásos citokinek termelődnek, ami számos betegséget okozhat. A normál táplálkozás növeli a gyulladást megelőző citokinek arányát, míg immuntáplálással – pl. probiotikum használattal – növelhető a gyulladás ellenes citokinek mennyisége. A normál flóra helyreállítása javítja a cukortoleranciát, a vérben csökkenti az endotoxin szintet, a zsírszövetben pedig a gyulladásos citokinek termelődését. Az immuntáplálás a tápértéken túlmutató kedvező élettani hatású, a tápanyag az immunrendszer modulálásával a gyulladásos válaszreakció csökkenését eredményezi. Erre jó példa, hogy a probiotikumot szedő szoptató anyák újszülöttjeinek vérében magasabb a gyulladáscsökkentő citokinek aránya, melynek központi szerepe van az immunrendszer szabályozásában. Olyan kisdedeknek alkalmazva probiotikumot, akiknek a családjában ekcéma, szénanátha vagy aszthma fordult elő, csökkent az allergia kialakulása. 14 tanulmány összehasonlító elemzése alapján a probiotikus kezelés csökkenti az atópiás ekcéma kialakulását függetlenül attól, hogy a probiotikumot az anya a terhesség alatt, vagy a gyermek életének korai időszakában alkalmazzák. A probiotikumok az allergia kivédése mellett a kezelésben is eredményesek. Az allergiás betegségek egyre gyakoribbak a fejlett országokban (30%). Az allergia a szervspecifikus tünetek mellett neuropszichiátriai tünetekkel is járhat (ingerlékenység, hiperaktivitás) Az allergiás tünetekhez társuló rossz közérzet és a fájdalom súlyosbíthatja viselkedési tüneteket. Egyes probiotikumok
csökkentik a bél idegsejtjeinek ingerelhetőségét, a vagus ideg közvetítésével normalizálják az agyban a szorongást, szabályozzák az érzelmi viselkedést. A baktériumok kétirányú kommunikációja a bél-agy tengely mentén hasznos segítséget jelenthet egyes stressz okozta betegségek, mint például a szorongás és a depresszió kiegészítő kezelésében.
Az irritábilis bélszindrómás (IBS-es) betegek 84%-ánál a vékonybél kóros bakteriális túlburjánzása észlelhető. A bélflóra károsodása emésztési, felszívódási zavart, hasmenést, puffadást és hasi fájdalmat, bélműködési zavart, táplálkozási hiányállapotot eredményez. Az IBS-es betegek fele depressziós vagy kimerült, és fordítva a depresszió és a krónikus fáradtság is számos betegséggel társul, emésztőrendszeri, autoimmun, szív-ér- és idegrendszeri betegségekkel, 2. típusú cukorbetegséggel, melyekben a krónikus alacsony szintű gyulladás szintén jelentős kóroki tényező. Feltételezhető, hogy mindezek a krónikus gyulladásos szindróma szervi megnyilvánulásai. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy az emésztőrendszeri gyulladások kezelése javítja a depressziós tüneteket. Több tényező befolyásolja a bélflórát: a születés módja, a szoptatás, a táplálkozási tényezők, infekciók, antibiotikum használat. Az érzelmi állapotok is megváltoztathatják a normál bélflórát, növelve a bél áteresztő képességét, és hozzájárulva a szisztémás gyulladáshoz. A bél korai, jótékony baktériumokkal történő betelepítése segíti a tápanyagok metabolizmusát, erősíti a nyálkahártyavédelmet, csökkenti a bél áteresztőképességét és kivédi a szeptikus szövődmények kialakulását. A probiotikumok immunprotektív hatásúak, fokozzák a szervezet ellenállását a fertőzésekkel szemben, erősítenek az allergiát kiváltó tényezőkkel szemben, enyhítik a különböző bélbetegségek tüneteit. Javítják az IBS, a divertikulitisz, a vékonybél bakteriális túlburjánzás, a laktóz-intolerancia, a bakteriális és virális, az allergiás és az onkológiai kezelések által okozott gyomor-bélrendszeri bántalmakat, az utazók, valamint az antibiotikum szedők hasmenését. A bélrendszeri fertőzések kivédése mellett az immunrendszer modulálása révén csökkenthető velük a meghűléses megbetegedések száma és az iskolai hiányzások mértéke. Kialakult fertőzések esetén rövidebb a gyógyulás időtartama, és a kórházi ápolási idő. A probiotikumok jól alkalmazhatók a metabolikus szindróma, a lisztérzékenység, az allergiás betegségek megelőzésében és tüneti kezelésében, előnyös hatásuk igazolható a bakteriális és vírusos fertőzésekben és védőoltásokra adott immunválasz potencírozásában.
