Emésztőrendszerünk (Wacha Judit)
Szájüregünk a táplálék megőrlésének színhelye. Minél apróbbra rágjuk az ételt, annál könnyebben tudjuk azt a későbbiekben feldolgozni. 50 éves kor fölött egyre több probléma lép fel a fogainkkal és ez nem csak esztétikai kérdés, hanem emésztési problémákat is generál.
A megrágott táplálék a nyelőcsövön át a gyomorba jut, ahol gyomorsavval keveredik, pépesítve jut tovább a vékonybélbe, ahol találkozik a máj által termelt epével, mely a zsírok emésztésében játszik szerepet, valamint a hasnyálmirigy enzimeivel (lipáz, amiláz, pepszin), utóbbiak a zsír, szénhidrát és fehérjebontásban vesznek részt. Ugyancsak a hasnyálmirigy termeli az Inzulint, mely a megemésztett és felszívódásra került cukrot a vérből bejuttatja a sejtekbe további felhasználásra. A gyomorsavat a táplálék és az epesavak mellett a hasnyálmirigy bikarbonáttermelése semlegesíti. Szervezetünket a legritkább esetekben (egyes vesebetegségeket kivéve) szabad csak lúgosítani vagy savasítani. Ez normális esetben egy önszabályozó mechanizmus révén tökéletesen működik.
A gyomorsav számos emésztőenzimünk aktiválódásához ( pepszin, tripszin…) szükséges és szervezetünk első „baktériumszűrője”, a lenyelt orr és torokváladék, valamint a táplálékkal lejutott kórokozók elpusztításában is részt vesz.
A vékonybél a táplálék emésztésének és felszívódásának színtere.
A vékonybélbe nagyobb mennyiségbe lejutó kórokozó mikróbák (ezt nevezzük bakteriális túlburjánzásnak) az általunk elfogyasztott ételeket felhasználva azokból erjesztés, rothasztás révén gázokat képeznek (hidrogén, metán stb.). A keletkező gázok puffadást, teltségérzést, a bélfalra ható feszülés révén hasi fájdalmat okoznak, ekkor észlelhetjük pl. az irritábilis bélszindróma tüneteit. Mohó étkezés során is sok levegőt nyelhetünk, ez tovább fokozza a kellemetlen puffadásos tüneteket. Hasonló helyzetet teremt a tejcukrot bontó enzim termelésének csökkenése, amely a felnőtt lakosság kb.1/3 részében tapasztalható. Egyesek csak úgy szép lassan leszoknak a tejtermékek fogyasztásáról, mert nem érzik jól magukat tej ivását követően. Gondolni kell azonban arra, hogy a tejtermékek táplálkozásunk során a fő kálcium beviteli forrásunk, ami a csontjaink anyagcseréjéhez nem nélkülözhető. Tejcukrot bontó emésztőenzim pótlásával ez a tünet kivédhető és a csontritkulás megelőzhető.
Cukorbetegeknél, gyomor vagy hasnyálmirigy műtötteknél, esetleg egyszerűen csak a kor előrehaladtával megkevesbedhet a hasnyálmirigy emésztőenzimeinek a mennyisége is, ami fogyást, hasmenést eredményezhet. Enzimpótlással ez is korrigálható.
A vastagbél a folyadék és ásványi sók felszívódásának területe, utóbbiak felszívódása pH függő, vagyis jelentősen befolyásolja a felszívódásukat az, hogy a bélben savas, vagy lúgos kémhatású a székletünk. (Itt természetesen nagyon kis pH eltérésekről van szó!). Az utóbbi időben divatossá vált lúgosítás ronthatja az ásványi anyagok (kálcium, magnézium, vas, cink…) felszívódását, biohasznosulását, egyben kedvező környezetet teremt a kórokozó baktériumok elszaporodásának. A szélet állaga függ a bélbe került folyadék mennyiségétől, minőségétől (ozmolaritásától) és a salakanyag tartalom mértékétől. A táplálkozás során elfogyasztott oldható rostok (pl. psyllium mag) csökkentik, míg az oldhatatlan rostok fokozzák a bélben a gázképződést
A vastagbél nyálkahártya az energia 80%-át a bélcsatorna felől nyeri. Energiaellátásában jelentős szerepe van a bél baktériumflórájának. Szervezetünk védelmét szolgálja a normál bőr, száj, légúti, bél és a húgy-ivarszervi flóra. A bélben kb. 1,5 kg-nyi baktérium található. Ez 400-500 fajt jelent. Sejtszámuk tízszeresen, genetikai állományuk százszorosan haladja meg az emberi test teljes sejt-, és génállományát. Vannak köztük patogének (kórokozók) és ún. jótékony baktériumok, melyek szervezetünk védőőrei. A probiotikumok – a bélben élő ún. jótékony baktériumok – táplálékunk általunk nem megemészthető rostanyagaiból rövid szénláncú zsírsavakat képeznek, amelyek a bél fő energiaforrásai. Ezek a főleg növényi rostokból (prebiotikumokból) képződő zsírsavak segítik a nyálkahártyasejtek növekedését, érését és az immunrendszer normális működését. Szervezetünk immunsejtjeinek 80%-a a bél nyálkahártyájában található, így érthető, hogy a bélben lévő baktériumtömeg összetétele hatással van egész szervezetünk egészségi állapotára. Ha a jótékony baktériumok elegendő számban vannak jelen a kórokozókkal szemben, erősítik az immunvédekezésünket. Javítják a barrierfunkciót (a bélben lévő nyálkahártyagátat, mely védi szervezetünket a behatoló baktériumokkal és toxikus anyagokkal szemben), így csökken a bél áteresztőképessége, a fertőzésre való hajlam, csökkennek az allergiás jelenségek is
A nyálkahártya barrier károsodása a fokozott fertőzéses hajlam és az allergiás jelenségek mellett a bélfal mozgászavarát (hasmenés) és fokozott zsigeri érzékenységet, hasi fájdalmat okoz. Az áteresztő bél az antigén ingerekre a nyálkahártya gyulladásos immunválaszával reagál. A toxikus anyagcseretermékek felszaporodása kedvező körülményeket teremt a karcinogenezisnek (rák kialakulásának), és különböző kóros immunfolyamatokat (allergia, ételintolerancia) generál. A probiotikumok gátolhatják azon baktériumokat, melyek a rákkeltő anyagok előanyagaiból rákkeltő anyagokat képeznek (pl. aromás vegyületek), emellett direkt módon képesek gátolni a daganatos sejtátalakulást. Néhány baktérium megköti, vagy hatástalanítja a karcinogéneket (rákkeltőket). A prebiotikumok salakanyag tartalom fokozásával javítják a bélmotilitást, rövidítik a tranzitidőt, és ezáltal a toxikus anyagcseretermékek szervezetünkben való tartózkodási idejét is.
Ez a kedvező hatás természetesen csak a rákos megbetegedések megelőzésben érvényesül, a kialakult daganatokat már nem képesek visszafejleszteni.
A jótékony probiotikus bélbaktériumoknak szerepük van az epesavak anyagcseréjében is. Csökkentik azok felszívódását ezáltal befolyásolják a vér triglicerid és koleszterinszintjét, ezzel szerepük lehet a szív és érrendszeri megbetegedések megelőzésében. Rövidszénláncú zsírsavak képzése révén hatnak a cukorháztartásra, javítják az inzulinrezisztenciát. A toxikus anyagok csökkentése révén az alkoholos, és a nem alkoholos májkárosodásoknál a gyulladásos folyamat gátlásával késleltetik a zsírmáj, a májfibrózis, és a májzsugorodás létrejöttét.
A probiotikus baktériumok túlsúlya a bélben tehát javítja a bélnyálkahártya anyagcseréjét, ezzel a barrierfunkciót, a pH befolyásolásával szerepet játszik az ásványi anyagok visszaszívódásában (vérszegénység, csontritkulás!), szerepe van egyes vitaminok termelésében, erősíti az immunrendszert, véd a kórokozók ellen, csökkenti a gázképződést, a bélfal feszülését, csökkenti a hasi fájdalmat, szerepe lehet a karcinogenezis megelőzésében és egyes allergiás folyamatok kialakulásának megelőzésében, illetve tüneteinek mérséklésében.
Kedvező hatását számos klinikai vizsgálatban igazolták a bélmotilitás befolyásolásában, vírusos és bakteriális gyulladásos eredetű, vagy antibiotikum okozta hasmenésben, az immunrendszer erősítésében, és irritábilis bél szindróma komplex ellátásában is kedvezően alakíthatja a tüneteket.
Napjainkban a probiotikum divatos fogalom lett az alternatív medicinában.
Egy termék használhatóságát azonban számos kritérium befolyásolja:
A készítmények valódi hatásossága függ a gyártási technológiától.
Valóban „ élőflóra”-e, vagyis ellenáll-e a gyomorsavnak, emésztőenzimeknek, amíg végigjut a béltraktuson, vagy elpusztul mielőtt a vastagbélbe ér, ahol feladatát el kellene látnia?
Képes-e megtapadni és elszaporodni a bélben?
Mennyire reprezentálja a természetes emberi mikroflóra összetételét?
Eltartható-e a gyártástól a javasolt felhasználási időpontig?
Milyen típusú baktériumot tartalmaz, van-e klinikailag igazolt probiotikus hatása?
Ha bizonyított a termék probiotikus hatása, klinikailag igazolt indikációban javasoljuk-e?
Megfelel-e a készítmény csíraszáma a kívánalmaknak?
A biztonságos választás miatt javasoljuk az OGYI (Országos Gyógyszerészeti Intézet) által bevizsgált és engedélyezett készítményeket!
A hasi diszkomfort tünetek (teltségérzés, puffadás, bélkorgás, hasi fájdalom, gyakori, sokszor kínzó székürítés, vagy ennek ellenkezője a szorulás, a bél kiürítettlenségének érzete stb.) gyakori velejárói mindennapi életünknek.
Fenti tüneteket szinte valamennyien életünk folyamán néhányszor megéljük, de hogy ez mikor testesül meg betegség formájában, személye válogatja
Az ún. refluxbetegség a gyomorszáj működési zavara. A lakosság kb. 1/3-át érinti. A hasi nyomás fokozódása (nagyobb étkezés, szénsavas termékek fogyasztása, szoros ruha, erőltetett hasprés, kedvezőtlen testi pozíció) során a gyomorban természetesen jelenlévő gyomorsav visszajut a nyelőcső lustán működő záróizmán át a gyomorból a nyelőcsőbe és ott a nyálkahártyával érintkezve égőhasi-mellkasi fájdalmat okozhat. Sokszor a sav a légutakat ingerelve krónikus légúti gyulladást, tartós köhögést, orrmelléküreg gyulladást is fenntarthat. Gyakran panaszkodunk rossz szájízre, szájszagra, könnyebben romolhatnak a fogaink. Sokszor érezzük úgy, hogy egy nagy kő ül a gyomrunk helyén. Ezt a működészavart fokozhatja a cukorbetegség, ideggyógyászati eltérések, egyes gyógyszerek használata, ami 50 felett sajnos nem mindig elkerülhető
A refluxbetegség valójában nem betegség, hanem egy működészavar, így nem is gyógyítható. Végigkísér minket egész életünk során, de megfelelő életmódi szabályozással, szükség szerint gyógyszerrel (elsősorban a savgátlók és a gyomor ürülését segítő ún. prokinetikus szerek tartoznak ide) tünetmentesen tarthatók. A reflux életkilátásainkra nincs rossz hatással, de életminőségünket ronthatja.
Hasonló kellemetlenségek észlelhetők a vastagbélben is. Újszászy László Professzor Úr igen frappáns szlogenjét idézve az „Irritabilis bél irritabilis személyiség” nagyon jól reprezentálja ezt a kórképet.
Miről is van szó?
Irritábilis bélszindrómáról akkor beszélünk, ha a hasi fájdalom, diszkomfort érzés, széklet rendellenességek hullámzó intenzitással, de tartósan (3 hónapon túl) vannak jelen kimutatható szervi ok nélkül. Egy olyan tünet-együttesről, működészavarról, a bél normális ingerekre adott rendellenes válaszreakciójáról van szó, amely az életminőséget sokszor jelentősen befolyásolja, de az életkilátásainkat egyáltalán nem rontja.
Az irritábilis bél szindróma – mint a „bél funkcionális betegsége” világszerte a lakosság közel 20%-t érinti. Gyakorlatilag minden ötödik ember éli meg kevésbé súlyos, vagy súlyos formában a fenti tüneteket. Sokan folyamodnak az öngyógyítás különböző módszereihez, de az orvoshoz fordulás gyakorisága az ebben a betegségben szenvedők között meghaladja a bármilyen más szervi betegséggel küzdő betegek orvos-beteg találkozásának 3-4-szeresét
Az orvostudomány az utóbbi 30 év alatt rengeteg új ismeretre tett szert a biokémia, a sejtbiológia, az élettan, a kórtan és a gyógyszertan, a táplálkozástudomány területén. Mélyebben megismertünk és megértettünk számos biofiziológiai folyamatot, ennek ellenére egyes betegségek kezelésében a „terápiás tehetetlenség érzésünk” nem sokat változott.
Ezen kórképek egyike a fent említett ún. irritábilis bélszindróma, a bél külső vagy belső – leggyakrabban normális mértékű – ingerekre adott kóros választevékenysége, amikor tünetként tartós / intermittáló ( vissza-visszatérő) / hasi fájdalom és/vagy székelési rendellenesség észlelhető kimutatható anatómiai, vagy biokémiai eltérések nélkül.
Sokan értetlenül állunk szemben ezzel a problémával. Többször ismételt vizsgálatok negativ eredménye, és több kezelési kísérlet ellenére is panaszosak maradunk. Állandóan femerül a kérdés: talán valamit nem vettek észre???
Az allergia valamennyiünk számára ismert kórkép, látványos tünetekkel jár, mint bőrjelenségek, viszketés, orrfolyás, vizenyőképződés, akár fulladás… Az allergia szervezetünk valamilyen környezeti vagy belső ingerre adott kóros válaszreakciója.
Az emésztőszervi allergia egyik megnyilvánulási formája az ételintolerancia, mely az allergiával szemben nem azonnal az étel elfogyasztása után, hanem néhány órától akár 48 óra múlva jelentkezhet, így nem tudjuk konkrét ételhez kapcsolni. Az ételintolerancia okozhat hasi diszkomfort érzetet, hasi fájdalmat, puffadás, székelési rendellenességet, elsősorban hasmenést, fogyást, paradox-módon elhízást, fejfájást, migrént, hajhullást, bőrjelenségeket (kiütés, pattanás, ekcéma), figyelemzavart, álmatlanságot, az ételintolerancia pár csepp vérből kimutatható, de viszonylag drága vizsgálattal. A felfedezett ételintolerancia, csak a kimutatott ételféleség étrendünkből való teljes kihagyásával gyógyítható, a hatás 2-3 hónap múlva mutatkozik, de az étel végleges kihagyásával, a tünetek végleg megszűnhetnek.
Az irritábilis bél szindróma az allergiához hasonló módon értelmezhető – bár külső szemlélő számára kevésbé látványos és riasztó, de a betegek sokszor igen kínosan élik meg. Az irritábilis bél a bél fokozott érzékenysége az olyan különböző a belső vagy külső környezetünkből érkező ingerekre, melyek az egészséges emberekre nincsenek hatással.
Ilyen ingerek lehetnek a mindennapos átlagos stressz helyzetek, az étkezéssel elfogyasztott kemikáliák, egyes ételféleségek, a bél fokozott gázosodása. Ebben az esetben zsigeri túlérzékenységről beszélhetünk. Belső szerveink, – adott esetben a bél – sokszorosan „felnagyítva”, igen kellemetlen tüneteket mutatva „éli meg” azokat az egyébként más számára normális méretű ingereket, ami az irritabilis bélbetegeknek már komoly panaszokat okoz. (Érdekes megfigyelés, hogy e betegeknél az egyéb fájdalomingerekre adott válaszreakció normális mértékű.)
Az ingerekre adott válasz pedig a hasi fájdalom, a bél mozgászavara és ezek következtében vagy ezekkel párhuzamosan jelenlévő különböző pszichés zavarok, depresszió, szorongás, pánikreakciók stb. Az irritábilis bélszindrómás betegek életminősége minden terápiás kísérlet ellenére sokszor lényegesen rosszabb, mint a bármilyen egyéb szervi betegségben szenvedő betegeké. Főleg azt a kilátástalan állapotot viselik nehezen, hogy nem „találják” meg az orvosok a problémájuk okát és nem találnak rá megfelelő gyógymódot.
A kezelés konkrét kiváltó ok hiányában tüneti. Törekednünk kell minden olyan lehetőség használatára, amely e betegek sokszor kilátástalannak tűnő életminőségét befolyásolni képes.
A jelenlegi lehetőségek – görcsoldók, gázcsökkentők, hashajtók vagy székletfogók mellett előrelépést jelentettek a bélfal érzékenységét és mozgását befolyásoló kálciumcsatorna gátló és a motilitásra ható szerek, valamint a bél idegrendszerére is ható szerotoninszintet ( ez egy idegi átkapcsolódásban részt vevő anyag) befolyásoló készítmények, valamint a triciklusos antidepresszánsok és a pszichoterápia.
Az agy-bél tengely idegi mediátorainak 90%-a a bélrendszerben található, érthetően a bél kóros érző vagy motoros tevékenysége jelentős hatással bír a központi idegrendszer működésére, komplex bio-pszicho-szociális létünkre.
Az is ismert, hogy bélrendszerünk a szervezet legfőbb immunszerve, a MALT (nyálkahártyához tartozó nyirokszövet) tartalmazza testünk ellenanyag-termelő sejtjeinek 70-80%-át, így ez is lényegesen befolyásolja szervezetünk működését.
Nem feledkezhetünk meg a gasztrointesztinális hormonok igen összetett szabályozó szerepéről sem, mely kihat a bélmozgásra, a vérkeringés szabályozására, ezáltal a bélfal életképességére, a felszívódás folyamataira, az emésztőenzimek termelődésére, a bél kiválasztó működésére stb.
Ezen igen bonyolult neuro-immuno-endokrin szabályozó mechanizmus minden részletére sem rálátni, sem azokat befolyásolni nem lehet, de vannak olyan lehetőségek, melyek több ponton módosítani képesek e komplex folyamatot. Ilyen szerek a korábban említett pro- és prebiotikumok, a bél komplex ökoszisztémája.
Gyökerek
Egyes szerzők szerint gyermekkorban a vegetatív funkciókra fektetett nagyobb hangsúly, a túlzó szülői odafigyelés, illetve a családtól, környezettől tanult viselkedésformák (pl.: gyermekkorban, de később is a figyelem folyamatos magunk felé terelésének gyakorlata), a személyiségfejlődés során a betegségtudat beépülése, részünkké válása szerepet játszhatnak az irritábilis bélszindóma kialakulásában. Ennek következtében a különböző külső vagy belső kedvezőtlen ingerek megjelenése vegetatív tüneteket vált ki
A „leggyengébb láncszem” sérül.
- Érrendszer – magasvérnyomás, szívinfarktus, stroke (agyi károsodás)
- Gyomor – fokozott savtermelés, diszpepszia (emésztési problémák), fekélybetegség
- Bélrendszer – irritabilis bél, hasi fájdalom, széklet-rendellenességek stb.
Ez a „pszichoszomatikus mókuskerék” (szorongás, pánikreakció – vegetatív tünetek megjelenése – fokozottabb szorongás, pánikreakció…) gyakorlatilag nem megállítható, gondos odafigyeléssel legfeljebb időnként lassítható. A tünetek, gyakran a daganattól való társuló félelem, a bizonytalanság miatt a betegek orvostól orvosig járnak, ismételten kivizsgáltatják magukat, a lelethegyek az égig szaporodnak és megfelelő diagnózis (a biztos „kapaszkodó”) hiányában kétségbeesésünk tovább fokozódik.
Szót kell ejteni a betegek életminőségét tovább veszélyeztető „szociális mókuskerékről” is:
Mindennapi stressz – hasi fájdalom – ismétlődő betegállomány – munkahelyvesztés – szociális ellehetetlenülés-stressz- hasi fájdalom…
Az egyetlen – nem tudatos! – mentőöv a betegségbe kapaszkodás: ha beteg vagyok „még valaki figyel rám”. A többszintű (család, barátok, munkahely, női, férfi, szülői, vagy gyermeki szerep) sikertelenség mellett legalább a környezet sajnálata kivívható.
A fenti kórkép kezelése az életkilátások szempontjából bármilyen bíztató is, az életminőség szempontjából sokszor kilátástalan. Orvosi részről legfontosabb a kellő felvilágosítás a betegséggel kapcsolatban és a terápiás együttgondolkodás.
Komplexen kell kezelni a testi és lelki tüneteket és igyekezni kell a kiváltó okok gondos feltárására. Súlyosabb kórformák esetén gasztroenterológus és pszichológus együttműködése szükséges
A diagnózis napjainkban a szervi betegség kizárásán alapul.
Az emésztőszervi kivizsgálás magában foglalja a különböző anyagcserezavarok (cukorbetegség, zsíranyagcsere zavara, pajzsmirigy rendellenességek, ételallergia, tejcukor intolerancia, máj és hasnyálmirigy betegségek), emésztőszervi fertőzések, felszívódási, emésztési zavarok kizárása mellett a has képalkotókkal történő átvizsgálását, úgy mint hasi ultrahang, szükség szerinti gyomor és vastagbéltükrözés elvégzését. Hasi CT csak akkor szükséges, ha az egyéb vizsgálatok valamilyen betegségre utalnak. Bármennyire is egyszerűbbnek tűnne beállni egy gépbe és várni tőle a mindenható választ, ez sajnos nem így működik. Minden vizsgálatnak megvannak a megfelelő indikációs területei és korlátai.
Szűrővizsgálatok
Egészségünk megőrzése érdekében panaszmentes esetben is időnként kellemetlenebb vizsgálatokat is be kell vállalnunk. Valamennyiünk számára közismert és elfogadott a vércukor és koleszterinszűrés, a tüdőszűrés, a nők rendszeres nőgyógyászati vizsgálata és mammográfiás vizsgálata (mellrák szűrés), a férfiak prosztata szűrése, egyre fontosabbnak tűnik a vastagbélrákok szűrővizsgálatának népszerűsítése is.
Hazánkban a vastagbélrákok az összes rákos halálozás tekintetében az 1-2. helyre küzdötték fel magukat, holott a vastagbélrák korai felismerése esetén az elvégzett műtéttel igen jó arányban teljes gyógyulás érhető el, szemben az elhanyagolt állapotú daganatok rövid túlélési idejével. A vastagbélrákok szűrővizsgálata 45-50 év felett panaszmentes esetben is mindenkinek ajánlott. A legegyszerűbben elérhető szűrővizsgálati módszer a székletből az emberi eredetű vér kémiai teszttel történő kimutatása. Tudnunk kell azonban, hogy a vérzés nem csak daganatból származhat, vérezhet pl. az aranyerünk is. Ennél viszont még rosszabb, hogy a daganatok sem mindig véreznek, így ez a teszt bármi egyszerű is lenne, nem mond 100%-os véleményt.
50 év felett érdemes rászánni magunkat egy vastagbéltükrözésre (kolonoszkópia). A vizsgálat nem kellemes, de szakavatott személyzet segítségével elviselhető. (Egyes intézetekben altatással is elvégeztethető a beavatkozás). A vizsgálat haszna, hogy megfelelő béltisztítás után a nyálkahártya minden mm2-nyi területe átvizsgálható, eltérés esetén szövettani mintavételre is lehetőség van a vizsgálat során. (Ez utóbbi nem jár külön kellemetlenséggel). Kolonoszkópia során észrevehetnek apró nyálkahártya-növedékeket (polipokat), amelyek évek alatt akár rosszindulatú daganatokká is átalakulhatnak és ezeket a polipokat a vizsgálat alatt el is lehet távolítani. A polip levétele szintén fájdalmatlan beavatkozás. Akinek polipja volt, gyakrabban kell utánkövetni, ellenőrizni, hiszen hajlamosak polip és rákképződésre. Hasonló a helyzet azon személyeknél, ahol a családban halmozottan fordult elő vastagbélpolip vagy daganat. A polipmentes vizsgálati lelettel rendelkezőknél 5-10 év is eltelhet a következő ellenőrző vizsgálatig.
Mi a helyzet, ha daganatot találnak?
Amennyiben a szűrővizsgálat pozitív eredményű, vagyis rákos elváltozást találnak, mielőbb meg kell operáltatni. Érdekességként megemlíthető, hogy már hazánkban is több sebészeti osztályon végeznek laparoszkópos vastagbélműtéteket, az apró hegek alig hagynak nyomot a hasfalon. Sokan félnek a műtéttől (így hibás gondolkodás folytán inkább a szűrővizsgálatra sem mennek el!!!) amiatt is, hogy hátha ki kell vezetni a belet a hasfalra (sztómaképzés). Erre két esetben kerülhet sor. Amikor egy elhanyagolt daganat bélelzáródást, a bél átlyukadását okozza és a sürgős műtéti megoldás, az életmentés egyetlen lehetősége a széklet elterelése a hasüregből, vagy akkor, ha a daganat a végbélre is ráterjed és nem biztosítható biztonságos záróizom működés. Minden egyéb esetben életünk további részében is a szokásos módon üríthetjük székletünket.
Számos klinikai vizsgálat foglalkozik a perioperatív (műtét körüli) rizikótényezők elemzésével. A tápláltsági állapot fontosságával, a trombózis és embólia (érben történő vérrögképződés) megelőzésével, a fertőzés megelőzésre a műtét körül alkalmazandó antibiotikum szükségességével, bizonyos sebészi műtéttani és sterilitási kérdésekkel, melyek napjainkban már szakmai irányelveknek megfelelő szinten működnek.
Kevesebb szó esik azonban az akár enyhe anyagcsere-kisiklások súlyos következményeiről. Közismert tény, hogy a metabolikus szindrómában (cukorbetegség, elhízás, magasvérnyomás, magas koleszterin/trigliceridszint a vérben), diabetes mellitusban (cukorbetegség) szenvedő betegek szív és érrendszeri kockázata mind a szövődmények bekövetkezése, mind a halálozás szempontjából is kiemelkedő. A nem kellően beállított cukorbeteg nem csak a műtétet követő szeptikus szövődmények terén van nagyobb kockázatnak kitéve, de a nem várt perioperatív kardiovaszkuláris események is arányosan nőnek a perioperativ vércukorértékekkel és egyre több adat szól amellett, hogy a lipidszintek ( koleszterin/triglicerid) is hasonló kedvezőtlen hatással működnek Elektív (halasztható, vagy nem sűrgősségi) műtétre készülő betegek műtéti kockázatának megítélésében, műtétre való előkészítésében a diszkrét eltérésekre való fokozottabb odafigyeléssel és azok előzetes rendezésével számos életet menthetünk meg és szövődményt kerülhetünk el.
50 felett „ami tud, elromlik”. (Murphy) Rajtunk múlik, hogy ezt a folyamatot mennyire tudjuk lelassítani. Gyermekeink kiszállnak. Bármilyen szokatlan, de több idő marad saját magunkra. Próbáljuk ezt a felszabaduló időt tudatos életvezetéssel kihasználni. Törekedjünk az egészséges táplálkozásra, de a túlzó, vagy a divatos diétáktól tartózkodjuk. Nincs hasznuk, de sokat árthatnak. A kellő arányú (szénhidrát, fehérje, zsír, rost) vegyes egészséges táplálékbevitel mellett figyeljünk a napi szükséges folyadék-, vitamin-, és ásványi anyag bevitelre, mozogjunk sokat, ne hízzunk el és ne dohányozzunk. Töltsünk minél több időt családunkkal, barátainkkal, hogy ne válhassanak egyetlen, de „ragaszkodó” társunkká az egyre szaporodó testi problémáink és az öregkorban gyakori elmagányosulás. Ha utódaink már élik a maguk életét és egyre kevesebb szükség van a „nagyira”, néha egy házi kedvenc is megoldást jelenthet, akiről gondoskodhatunk.
